Gondolkodtál már azon, hogy vajon a halfogyasztásnak milyen környezeti hatásai lehetnek? Mik a legnagyobb kihívások a halfogyasztás, halászat és halgazdálkodás témakörében? Hogyan válasszunk felelősségteljesen halat? Milyen problémák és kockázatok merülhetnek fel az ipari haltenyésztés és feldolgozás kapcsán? Vizsgáljunk meg néhány szempontot.
A halászat és a halfogyasztás gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, már az ősember is fogyasztott vízben élő állatokat, halakat. A halászó ember legrégebbi eszközei között fellelhetőek a halfogáshoz, halászathoz, majd később horgászathoz kapcsolható eszközök. Ez a fáradságos, de mégis a vadászathoz képest biztonságos megoldás biztosíthatta az ember számára a szükséges állati eredetű tápanyagok java részét.
A horgászat ma közkedvelt sportnak számít.
A horgászok számával a horgászterületek mérete is növekedett, hogy lehetőséget biztosítson a hobbi- és sporthorgászok számára.
A hal, mint étel ma is kiemelt szerepe a legtöbb konyhának, számos variációban elkészíthető. A halfogyasztás mennyisége növekvő tendenciát mutat Magyarországon, és globálisan is. A statista.com rendelkezésre álló adatai alapján
Ez a szám az évek során folyamatosan növekedett, és 2022-re elérte a 184 millió tonnányi mennyiséget. A mennyiség növekedése természetesen kapcsolatban áll a piac terjeszkedésével is. 2017-ben a globális tengeri piac értéke megközelítőleg 155.32 milliárd dollár volt, míg 2023-ban ezt a számot 155 milliárd körülire várták a statisztikusok.
Szintén a statista.com-on fellelhető adatok alapján az egy fő által elfogyasztott halmennyiség 2014 és 2020 között növekedett. A 2020-as adat alapján az éves átlag halfogyasztás mennyisége 20.5 kg volt. 2021-ben ez a szám 19 kg-ra esett vissza, amely nagyban köszönhető a Koronavírus okozta szállítási nehézségeknek. Azonban még így is elmondható, hogy világviszonylatban a hal közkedvelt élelmiszernek számít.
A halfogyasztásnak számos kedvező egészségügyi hatása ismert. A hal fontos tápanyagokban, kalciumban és egyéb ásványi anyagokban (például vas, cink, magnézium), valamint D vitaminban is gazdag. A zsírosabb, olajosabb halfajták, mint például a lazac, a szardínia vagy a tonhal kiváló omega-3 zsírsav források.
Egyes kutatások szerint a megfelelő mértékű omega-3 bevitel - amely legkönnyebben a hal rendszeres fogyasztásával érhető el - csökkentheti a szívroham kockázatát is. Ehhez heti legalább egy adag hal fogyasztását javasolják az egészségügyi szakemberek.
A halfogyasztás az egészséges agyműködést is támogatja, hiszen számos kutatás alátámasztotta már, hogy
Tehát a hal fogyasztása pozitív hatással lehet az egészségre.
A halászat és a haltenyésztés iparága az elmúlt évtizedekben is rohamosan fejlődött, a cél itt is a piac kiszolgálása, és természetesen a profit maximalizálása. A nagyipari halászat és haltenyésztés sokszor kifejezetten környezetkárosító módszerekkel dolgozik ezeknek a céloknak az elérésén, amelyeket hamarosan kicsit közelebbről is megvizsgálunk.
A természetes közegben, tengerekben, tavakban, folyókban élő víziállatok esetében a legfontosabb és legnagyobb hatással bíró probléma a túlhalászat.
Tehát látható, hogy a piac növekszik, így a kitermelt mennyiség is növekszik. Így jutunk el a túlhasználathoz. A Greendex szerint ez a természeti erőforrások kimerítésének egyik formája. A túlhalászat azt jelenti, hogy az emberek olyan nagy mennyiségben és olyan rövid idő alatt, gyors ütemben halásszák a vízben élő állatokat, hogy a kifogott egyedek száma már meghaladja a populáció szinten tartásához, vagy adott esetben helyreállításához szükséges egyedszámot.
Ez szélsőséges esetekben egyes fajok kihalásához is vezethet, ami mindenképpen fontos kockázati tényező. Bár azt hihetnénk, hogy a túlhalászat a modern kor eredménye, a gyakorlat már az 1800-as években is jelen volt. Gondoljunk csak például a bálnavadászatra, ami a bálnapopuláció nagy részének kiirtásához vezetett.
A túlhalászat megzavarhatja a tengeri élővilág egyensúlyát, akár az egyedszámok drasztikus csökkenése által, akár pedig a diverzitás csökkentésével. Arról nem is beszélve, hogy a halászok hálóiba időnként olyan állatok is beleakadhatnak, amelyeket nem cél kifogni. Ilyenek például a teknősök is. Azonban sajnos a hálóba kerülés sokszor az állat pusztulásálhoz vezet.
Ha egy-egy közkedvelt faj egyedszáma drasztikusan lecsökken, akkor az a hal árának emelkedéséhez vezethet, ami a környezeti negatív hatásokon túl egy a mindennapokban érezhető hatások közül. Emellett a gyakorlat sokszor kifejezetten környezetszennyező, a hajók által elhasznált üzemanyag, vagy kibocsátott káros anyagok, a használt vegyszerek, hátramarad hálók vagy műanyagszemetek által.
A mesterséges környezetben nevelt halak esetében a halak élelmezése az egyik kulcsfontosságú kérdés. A ragadozó fajoknál, mint például a lazac, a haleledelek nagyrészt vadon fogott halak húsából készülnek. Mivel a lazac például egy kifejezetten közkedvelt faj, így a haleledel iránti kereslet növekedésével egyre több halat fognak ki azzal a céllal, hogy eledelt készítsenek belőlük. Ez a metódus kapcsolódik a túlhalászat kérdéséhez is, noha itt nem emberi élelmezés céljára fogják ki a halakat.
A haltáp emellett készülhet például szójából is, amelynek előállítása és szállítása sem minden esetben környezetbarát. Ahogyan az a HVG cikkéből is kiderül, a szójakészlet nagy részét az Amerikai Egyesült Államokban és Dél-Amerikában termesztik, így az exportálása szintén nagy környezeti terheléssel járhat.
Ezekből a haltápokból fennmaradó hulladék, valamint a haltrágya szennyezheti a vizet, vagy amennyiben a tenyésztett halak a természetes élőhelyeiken maradnak, úgy a tengerfeneket, így rossz víz- és üledékminőséget eredményezve. A vegyi anyagok és mesterséges vegyszerek szennyező hatása pedig nehezen vitatható.
A tenyésztett halak, amelyek betegségekkel vagy parazitákkal fertőzöttek, elterjeszthetik ezeket vad társaikra, befolyásolva ezzel a vadpopulációk egészségét a haltenyésztésekhez közeli területeken. Egy ismert példa a tengeri tetvek, amelyek magas sűrűségű tenyésztett lazacok által károsíthatják a környező vízrendszerekben élő vad lazacfélék fiatal egyedeit.
Ez akkor is megtörténhet, hogyha például egy tenyésztett hal elszökik, és úgy keveredik a vad populációval, hogy afelett nem tudnak a tenyésztők kontrollt gyakorolni. Továbbá a tenyésztett halak genetikailag nem készek alkalmazkodni a környezethez; ennek eredményeként a hibrid leszármazottaknak csökkent túlélési esélyük van. A szökött halak versenyezhetnek a vadon élő halakkal az élelemért és az erőforrásokért, további nyomást helyezve a vadpopulációkra.
Előfordulhat az is, hogy természetes élőhelyeket átalakítanak haltenyésztő gazdaságokká, ami drámai környezeti következményekkel járhat. Például jelentős károk keletkezhetnek partközeli élőhelyekben. Ez történt például a mangrove erdőknél, amikor trópusi garnélaráktermesztő farmokat hoztak létre ezeken a területeken. Ez a kár a természetes parti árvízvédelem, a fiatal halak nevelőhelye és a vízszűrés elvesztéséhez vezetett, amelyeknek hosszú- és rövidtávon is jelentős következményei lehetnek.
Az illegális, engedély nélküli vagy nem bejelentett és nem szabályozott horgászat általában olyan horgászati tevékenységekre utal, amelyek szándékosan megszegik a törvényt, ideértve az illegális horgászfelszerelést, a törvény által védett fajokra való vadászatot vagy tilalmi területeken való horgászatot.
A kalózhorgászat fő ösztönzője az hatalmas nyereség lehetősége a tengeri élelmiszerek európai, észak-amerikai és ázsiai piacain.
Ezek a hajók különösen a szegényebb, fejlődő országokat célozzák meg, amelyeknek korlátozott a képességük a vizeik ellenőrzésére, ezáltal ellopva egy kritikus élelmiszer- és jövedelemforrást. Ezek a hajók általában nem megfelelő horgászati gyakorlatokat alkalmaznak, hozzájárulva ezzel a korábban leírt túlhalászás és élőhelykárosodás környezeti problémáinak fokozódásához. Az illegális horgászati helyek környékén az élővilág komoly veszélynek van kitéve, és sokszor nem állnak rendelkezésre a megfelelő eszközök a védekezéshez.
A kérdés nem egyszerű, és persze nem fekete vagy fehér! A tenyésztett halak, különösen a tavi halak például olyan anyagokat bocsáthatnak ki, mint a nitrogén vagy a foszfor, amelyek a környezetbe kerülve károsak lehetnek.
A vadon élő halászat elkerüli a tápanyag-szennyezést, nem használ fel föld területet vagy édesvizet, de nagyobb lehet összességében az üvegházhatású gázok kibocsátása, ha a hajók üzemanyag-igényére gondolunk. Továbbá pusztító hatással lehetnek az óceán ökoszisztémáira a túlhalászás, a tengerfenék élővilágának pusztítása és a műanyagszennyezés által.
A Save Our Seas alapítvány *How to eat seafood sustainably* című cikkében ad mélyebb betekintést a témába. Fogyasztói döntéseid körültekintő meghozásával te is sokat tehetsz a környezetért és a fenntartható halfogyasztásért. Nem kell feltétlenül lemondanod azokról az ételekről, amiket szeretsz, de érdemes néhány szempontot szem előtt tartani, amikor alapanyagokat vásárolsz.
Ebben a kérdésben fontos megtalálni a megfelelő információkat. Ehhez jó kiindulási pont lehet a Good Fish Guide és a Seafood Watch besorolásainak ellenőrzése a különböző halforrások fenntarthatóságáról.
A túlhalászat kérdéséről már korábban számos információt megosztottunk. Mint számos egyéb, hétköznapokat érintő témában, úgy itt is fontos tényező lehet az ellátási lánc rövidítése. Ha teheted, fogyassz helyben fogott halakat, mint például sok más mellett pontyot, harcsát, csukát vagy keszeget. Ezzel a helyi halászokat, horgászokat is támogathatod, és a környezetet is kíméled.
Amennyiben mégis tengeri, vagy helyben nem kifogható halat fogyasztanál, úgy keress olyan vállalatokat, márkákat, amelyekről tudható, hogy etikusan járnak el. Például betartják a mennyiségi és súlykorlátozásokat, vagy nem használnak olyan módszereket, amelyek kifejezetten környezetkárosítók. Ebben segíthet, ha a csomagoláson megkeresed az MSC-védjegyet.
Az MSC, vagyis a Marine Stewardship Council egy non-profit szervezet, melynek célja fenntartható sztenderdeket létrehozni a halászatban. A védjegyről és jelentéséről ITT olvashatsz többet, angol nyelven.
És persze most jön az általános, de örökérvényű tipp:
Ez egy kicsinek tűnő, de annál fontosabb lépés, amit szinte bármilyen különösebb erőfeszítés nélkül bármikor elkezdhetsz.
Ne feledd, minden kis lépés számít, és a döntés a kezedben van!
Chowdhury, R., Stevens, S., Gorman, D., Pan, A., Warnakula, S., Chowdhury, S., Ward, H., Johnson, L., Crowe, F., Hu, F. B., & Franco, O. H. (2012). Association between fish consumption, long chain omega 3 fatty acids, and risk of cerebrovascular disease: Systematic review and meta-analysis. BMJ (Clinical Research Ed.), 345, e6698. https://doi.org/10.1136/bmj.e6698
Djoussé, L., Akinkuolie, A. O., Wu, J. H. Y., Ding, E. L., & Gaziano, J. M. (2012). Fish consumption, omega-3 fatty acids and risk of heart failure: A meta-analysis. Clinical Nutrition (Edinburgh, Scotland), 31(6), 846–853. https://doi.org/10.1016/j.clnu.2012.05.010
Environmental impacts | Sustain. (é. n.). Elérés 2024. február 12., forrás https://www.sustainweb.org/goodcatch/environmental_impacts/
Hodgson, I. (é. n.). How to eat seafood sustainably. Save Our Seas Foundation. Elérés 2024. február 12., forrás https://saveourseas.com/worldofsharks/how-to-eat-seafood-sustainably
HVG Kiadó. (2020, április 18). Közel sem olyan környezetbarát a szója, mint gondoltuk. hvg.hu. https://hvg.hu/zhvg/20200417_Kozel_sem_olyan_kornyezetbarat_a_szoja_mint_gondoltuk
Nagy T.. „Túlhalászat: káros hatások és megoldási lehetőségek”. xForest (blog), 2021. április 28. https://xforest.hu/tulhalaszat/.
Spiegler Cs. (2023, január 11). Túlhalászás. Greendex. https://greendex.hu/tulhalaszas/
Seafood: Per capita consumption worldwide 2021. (é. n.). Statista. Elérés 2024. február 12., forrás https://www.statista.com/statistics/820953/per-capita-consumption-of-seafood-worldwide/
Timperley, J. (é. n.). Can eating fish ever be sustainable? Elérés 2024. február 12., forrás https://www.bbc.com/future/article/20220810-can-eating-fish-ever-be-sustainable
World fish production 2022. (2022.). Statista. Elérés 2024. február 12., forrás https://www.statista.com/statistics/264577/total-world-fish-production-since-2002/
