A közösségi javítóműhely (vagy javító kör) egy olyan közösségi hely, ahol szakemberek szakmai támogatása mellett, saját magunk tudjuk megjavítani különböző eszközeinket, legyen az akár egy kerékpár, számítógép, háztartási kisgép, elszakadt nadrág.
Javítóműhelyek, mesteremberek mindig is léteztek, még a XX. században is nagyon sok volt belőlük Magyarországon, azonban mára szinte teljesen eltűntek a térképről. Ma ha szakemberre van szükségünk, akkor szinte vadásznunk kell őket (humusz adatbázis). A fogyasztói társadalom átka, hogy elfelejtjük értékelni a dolgainkat, eszközeinket. Az élet minden egyes pillanatában akaratlanul is hatással vannak ránk a reklámok, akciók, és azt harsogják, hogy vásároljunk. Vásároljunk, cseréljük le, vegyünk újat. Nem számít, hogy a korábbi eszközünk milyen állapotban van. A piacgazdaság az érzékeinkre, érzelmeinkre gyakorol nyomást, és vezet abba az irányba, hogy a régi már nem érték. Amikor megjelenik egy új telefonmodell, egy új ruházati kollekció, új divatosabb minta, új technológiával turbózott háztartási gép – mind mind arra akar rávenni bennünket, hogy a régit dobjuk ki és vegyünk helyette másikat. Még akkor is, ha a régi eszközünk még működik, vagy javítható.
Mindez valahol érthető, hiszen mindannyian a legjobbat szeretnénk magunknak és a családunknak is. Mégis komoly probléma van ezzel a hozzáállással. Ez pedig a sokszor kezelhetetlen hulladék elképesztő iramú növekedése, amely a napjainkban tudományosan is igazolt ökológiai válság egyik okozója. Ennek enyhítésére folyamatosan fejlődik az ipari újrahasznosítás technológiája is. Azonban ezzel a mennyiségű hulladékkal nem lehet mit kezdeni, a hulladék mennyisége sokkal nagyobb ütemben nő, mint ahogy azt képesek lennénk feldolgozni. Pedig van megoldás, csak ehhez magunkba kell néznünk, és rá kell jönnünk, hogy a használatban lévő eszközeink életútját jelentősen megnövelhetjük, ha vigyázunk rájuk, ha megbecsüljük azokat, ha szükség esetén a javításuk mellett döntünk egy új vásárlása helyett.
A javítóműhelyek nyújthanák részben a megoldást arra, hogy a használati tárgyaink életútja jelentősen meghosszabbítható legyen, ezáltal a hulladékká válásuk is csökkenthető és időben kitolható. Sajnálatos módon a hagyományos javítóműhelyek száma drasztikusan csökken a fejlett gazdaságokban, így Magyarországon is. Az olcsó munkaerővel előállított, olcsó (és általában gyengébb) alapanyagokból készülő új eszközök beszerzése is olcsóbbá válik, szemben a sokszor drágább javítással. Így érthető, ha az emberek hajlanak az új megvásárlására, még akkor is, ha nem divatból, hanem anyagi okok miatt teszik azt. Az ökológiai válság negatív hatásainak csökkentéséhez az egyik megoldás pedig éppen az, hogy a javítható eszközeinket akkor is javíttassuk, ha az alkalmanként nagyobb költséggel jár, mint egy új megvásárlása. Ehhez azonban komoly szemléletmódvátlásra, és hosszú távú gondolkodásra van szükség.
A közösségi javítóműhely (repair café) kifejezés Hollandiából származik, ahol Martine Postma újságírónő a fenntartható életmód elterjesztése céljából 2009. október 17-ére egy különleges és újszerű eseményt szervezett meg (egyébként ez a nap lett a Javítás Nemzetközi Napja). A program során olyan emberek találkoztak, akik javításra szoruló eszközeiket szerették volna megjavítani. Ehhez, az eseményen egymást segítve, szerszámaik és szaktudásuk megosztásával, közösen tudták megújítani elromlott tárgyaikat. Az esemény annyira sikeresnek bizonyult, hogy alig egy évvel később a rendszer kidolgozásra került és alapítványi formában működött tovább. Ettől kezdve a közösségi javítóműhelyek száma gyorsan gyarapodott, 2021-re számuk világviszonylatban elérte a 2000 darabot.
A közösségi és a hagyományos javítóműhely közötti legnagyobb különbség a közösségi jelzőben van. Azaz egy kisebb-nagyobb társaság tagjai, közösségi esemény keretén belül, szakember segítségével, saját maguk javítják meg a különféle hétköznapi használati tárgyaikat. A tagok közösen dolgoznak, segítik egymást, a szerszámokat megosztják egymás között. Ez a javításnak, mint szolgáltatásnak, egy speciális formája, ahol a közös munka, a tanulás és az ökológiai lábnyom csökkentése a cél. Fontos szempont a tevékenységük során, hogy minél kevesebb anyag (új alapanyag, szerszámok) és energia (villamos, víz) felhasználása mellett, minél több eszközünket tudjuk megjavítani, ezáltal továbbra is használatban tudjanak maradni. A közösség tagjai a feleslegessé vált szerszámaikat, alkatrészeiket megosztják a közösség tagjaival, csakúgy mint meglévő tudásukat, szakértelmüket. Mindeközben ők maguk is tanulnak egymástól, és egymás segítségével együtt javítják meg az elromlott eszközeiket.
A hagyományos szerelőműhelyek ezzel szemben tisztán javítási szolgáltatást nyújtanak, ahol a javítást a szakember végzi el. A hagyományos és a közösségi javítóműhelyek elsődleges célja a használati tárgyaink megjavítása, kidobás helyett. Mindkét verzióra elmondható, hogy általuk csökkenthető a háztartásokban keletkező, sokszor nehezen feldolgozható, hulladék mennyisége. De csökkenthető egy család kiadása is, hiszen nincs szükség a drága és ritkán használt szerszámok megvásárlására sem.
Helyzet Gödöllőn
A városban, ahol lakok, szintén alig-alig található javítóműhely, de azért sok fajta tárgyunk megjavítására van lehetőség, ha időt szánunk rá, és megkeressük őket: varroda, cipész, varrógép szerelő, számítógép és telefon szerelő, háztartási gép szerelő, táska és öv javító műhely, kerékpár szerelő.
Tisztában vagyok azzal, hogy a javítóműhelyek erősödése a profitorientált gazdasági szereplők céljainak ellentmond. Azonban egy náluk is szükségszerűen bekövetkező szemléletmódváltás eredményeképpen, célszerű lenne, ha a jövőben a javíttatás (mint szolgáltatás) opciójára helyeznék a hangsúlyt az újabb, rövid élettartamú termékek gyártása helyett.
Egy közösségi javítóműhely nem csupán az eszközeink, használati tárgyaink javítására szolgál, habár ez az elsődleges célja. Egyéb közösségi programok színtere is, ahol a fenntartható életmód elsajátítása központi szerepet kap. A közösségi műhelyek rendszeresen szerveznek workshopokat (tudás átadása célból), szakmai előadásokat, családi eseményeket a fenntarthatóság vagy a javítás témakörében. A legtöbb javító közösség befogad olyan alapanyagokat, eszközöket is, amelyek adományként rászorulókhoz kerülhetnek. Erre nagyon jó példa a városunkban működő Zöld Varroda Klub, ahova bárki vihet be bármilyen ruházati terméket.
Ezt a közösségi varroda önkéntesei válogatják minőségük, továbbhasznosíthatóságuk szerint. Egy részét a Nagycsaládosok Egyesülete kapja, más részét a heti rendszerességgel megtartott, ingyenes turkálójukból bárki elviheti. Egy nagyobb részt az önkéntesek saját maguk megjavítanak (amelyek szintén adományok lesznek), illetve alapanyagként felhasználják, és különféle intézmények vagy magánszemélyek számára készítenek hasznos eszközöket. Ez utóbbira a legjobb példa a Covid járvány időszaka alatti közös maszkvarrás, vagy a neylonzacskók kiváltását célzó textilzsák varrás, vagy éppen idősotthonok számára készített mosakodókendők adományozása. De a Zöld Varroda Klubba heti rendszerességgel akár saját magunk is ebmehetünk, és javításra szoruló ruháinkat szakértő segítség mellett, a klub eszközeit használva, megvarrhatjuk.
Egy közösségi javítóműhely elindítására bárki vállalkozhat, akár megvan a szakmai tudása, akár nincs, akár van megjavításra váró eszköze, akár nincs. Hiszen szakembert, javíttandó tárgyakat, használható szerszámokat a legszűkebb ismeretségi körünkben is találhatunk. Talán a megfelelő helyszín megtalálása lehet a legnehezebb lépés, de erre a célra sok esetben egy garázs is tökéletesen megfelelhet.
A közösségi javítóműhelyek minden esetben non-profit kezdeményezések, amelyek valamilyen jogi szerveződésben (szociális szövetkezet, egyesület, alapítvány, non profit vállalkozás), vagy akár csak önállóan működnek, de akár az önkormányzat is elindíthatja és működtetheti. Fenntartási költségeiket (bérleti díj, energia fogyasztás költségei, szerszámok javítása, karbantartása) adományokból, éves vagy havi tagdíjakból, szerszámhasználati díjakból, események (előadások, workshopok) reszvételi díjából fedezik.
Gyakorlatilag bármi javítható, ennek megfelelően léteznek vegyes, és egy-egy szakterületre specializálódott változatok is. Leggyakoribbak rendszerint a varrodák, kerékpár és háztartási kisgép javító műhelyek, de találhatunk kisbútor vagy számítógép szerelő közösségi tereket is.
Magyarországon csupán pár ilyen helyről tudok (a teljesség igénye nélkül – ha van a környezetetekben még közösségi javítóműhely, ami nem szerepel a listán, akkor írd meg nekem – szerk.):
Ha szeretnél még több olyan cselekvési tippet olvasni, amely az ökológiai válságban helyi szinten, emberekkel összefogva megoldást nyújthat, akkor böngészd ötleteket keresve a kiutak.hu weboldalt.
