Az, hogy a fémet, műanyagot és papírt szelektíven kell gyűjteni lassan már mindenki számára evidencia és lehetőség is, akár házhoz menő rendszerben is. De mi a helyzet a biohulladékkal? Bár a komposztálás szerencsére egyre népszerűbb, a szerves hulladék nagy része továbbra is a vegyes hulladék közé kerül, így kikerülve a természet körforgásából. 2024-től viszont uniós kötelezettség a biohulladék elkülönített gyűjtése, így ezentúl nem választás kérdése, hogy komposztálunk-e vagy sem. Kérdés az, hogyan lehet ezt megoldani ott, ahol nincs lehetőség helyben komposztálásra.
Év elején adtuk ki "Kezeljük helyén a zöld javakat!" c. állásfoglalásunkat a biohulladékok bolygóbarát kezeléséről. Mivel a háztartási hulladék átlagosan 30%-át képezi a biohulladék, és fontos tápanyagokat tartalmaz, megfelelő kezelése nem csak hulladékgazdálkodási szempontból kiemelt jelentőségű feladat, de a talajdegradáció és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is fontos szerepet tölthet be. Változtatni kell azon a szemléleten, amely a szerves anyagokra (más szóval: zöld javakra) kezelendő hulladékként tekint, nem pedig értékes tápanyagforrásként, amelynek visszajuttatása a természet körforgásába elsődleges cél kell, hogy legyen. Hazánkban közszolgáltatás keretében csak a kerti zöldhulladék elszállítása megoldott, illetve néhány településen találhatóak barna kukák, ahová a konyhai szerves hulladékunkat gyűjthetjük. Ez azonban nem elégséges, továbbá jelenleg a kezelés során keletkező végeredmény sem minden esetben megfelelő minőségű (műanyaggal szennyezett) vagy kerül a megfelelő helyre (pl. szántóföldekre).
A biohulladék kezelésének több módja létezik. Amennyiben megoldható, a legkörnyezetkímélőbb (és legköltséghatékonyabb) megoldás a helyben (forrásnál) történő komposztálás. Akiknek van saját kertjük, azoknak könnyű dolguk van: elég egy komposztáló edényzetet kihelyezniük, és már kezdődhet is a komposztálás. Sok esetben a helyi önkormányzatok komposztkeretosztással, oktatással is segítenek, így minimális pénz- és energiabefektetéssel tudjuk hulladékunk harmadát "eltüntetni" - pontosabban értékes termőfölddé átalakítani.
Mi a helyzet azokkal, akiknek nincs saját kertjük? Hogy fogják tudni megoldani a biohulladék szelektív gyűjtését?
Az egyik megoldás, ha összefogunk másokkal és közösségi komposztpontot hozunk létre (Komposztálás közösségben - útmutató). Erre nagyon sok működő példa van már (közösségi komposztpontok adatbázisa), és bárki csatlakozhat, aki kedvet érez és talál olyat, amelyik útba esik neki.
A bátrak kipróbálhatják a beltéri komposztálás valamelyik típusát. A gilisztakomposztálás mellett egyre több beltéri komposztálási eszköz áll rendelkezésre. Az egyik ilyen az ún. Bokashi előkomposztáló, ami igazából inkább egy fermentáló, ugyanis oxigénmentes környezetben, starter kultúra segítségével történik meg a szerves hulladék lebontása. A nyers komposztot nem lehet közvetlenül felhasználni a növényekhez, csak földdel elkeverve és pihentetve, de az időközben keletkező folyadék (komposzttea) is kiváló tápanyagforrás higítva. Beltéri komposztáláshoz használhatunk agyag komposztálót is. A COMPOT edényzethez is szükség van speciális baktérium kultútára (valakinek el kell végeznie a munkát!), azonban oxigéndús környezetben történik a bomlás, a végeredmény azonnal felhasználható virágföldnek.
Sűrűn lakott településeken, településrészeken azonban muszáj lesz a biohulladék házhoz menő begyűjtését kialakítani. A legújabb tanulmány, amely a biohulladék gyűjtésének legjobb módjait mutatja be, több ország több településének biohulladék begyűjtő rendszerének megvizsgálásával jutott arra a következtetésre, hogy a legmagasabb begyűjtési arányt és a legjobb minőséget házhoz menő rendszerben lehet elérni. Emellett természetesen elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció és lakossági szemléletformálás.
A gyűjtésre a legjobb módszer az, amit Milánó 1,4 millió lakosú városában is kialakítottak. A lakók két kukát kapnak. Az egyik egy 10 literes szellőző gyűjtőedény, amelyet komposztálható zsákkal bélelnek ki, és a mérete úgy van kialakítva, hogy a konyhában is kényelmesen elférjen az élelmiszer-hulladék tárolására. Ezeket a ház elé kihelyezhető másodlagos gyűjtőedénybe (ház/társasház méretétől függően 35 vagy 120 literes) lehet üríteni. Mivel a biohulladék a háztartási hulladék harmadát is kiteheti, a vegyes hulladék mennyisége látványosan csökkenni fog, így azok begyűjtésének sűrűségét csökkenteni lehet. A háztartásokon kívül vendéglátóipari egységtől és piacoktól is begyűjtik a biohulladékot, így a városban keletkező biohulladék 85,7%-a kerül begyűjtésre és komposztálásra. Mivel a város multikulturális, ezért 10 nyelven érhetőek el a begyűjtéssel kapcsolatos információk.
Az így begyűjtött biohulladék kezelése történhet aerob (komposzttelepeken) vagy anaerob (biogáz üzemekben) úton. Az utóbbi megoldás előnye, hogy az erjedés során keletkező biogáz energetikai célokra felhasználható, a fermentációs maradék pedig komposztálás után talajjavítónak használható fel. Minden esetben plusz előnye a telepen végzett biohulladék kezelésének, hogy többféle biológiailag lebomló hulladéktípust lehet ilyen módon kezelni (pl. állati eredetű hulladékok, ételmaradékok). Emiatt a rendszerbe bevonható a háztartási biohulladék mellett a vendéglátóhelyeken és élelmiszer-feldolgozó üzemekben keletkező élelmiszer-hulladék és konyhai ételmaradék.
A biohulladék begyűjtésének és kezelésének viszont csak az esetben van haszna, ha a valóban körforgásról tudunk beszélni, azaz a keletkező komposzt visszakerül a termőföldekre, ezzel kiváltva a műtrágyákat. Ehhez azonban biztosítani kell a megfelelő minőséget és a szükséges infrastruktúrát, valamint a jogszabályrendszernek is támogatónak kell lennie.
A hatályos hazai jogszabályi rendszer nem tükrözi a valóságot
Ma Magyarországon a biohulladék kezelését és a komposztálás műszaki követelményeit a (sajnálatos módon már nem létező) környezetvédelmi minisztériumi 23/2003 (XII. 29.) rendelet szabályozza. Amellett, hogy a rendeletben található fogalmak nem egységesek a hulladéktörvényben alkalmazottakkal, sok esetben nem tükrözik a gyakorlatot.
A házi komposztálás definíciója például nem tér ki a kerti zöldhulladékra vagy a háztartásban keletkező egyéb komposztálható hulladéktípusokra, és nem tartalmazza a különböző beltéri komposztálási módszereket.
A közösségi komposztálás alatt jelenleg csak a társasházi komposztálás érthető, így kizárva minden olyan komposztpontot, amely nem társasházi kertben történik. Véleményünk szerint azonban a társasházi komposztálás inkább tekinthető házi komposztálásnak, mivel saját tulajdonú (még ha megosztott is) kertben történik a biohulladék-kezelés. A közösségi komposztálás lényege pedig pont az lenne, hogy a kert hozzáféréssel nem rendelkezők keresnek egy olyan területet, ahol van lehetőség komposztpontot kialakítani, és azt közösen gondozzák.
Sok esetben kaptunk olyan visszajelzést, hogy egy közösség szeretett volna komposztpontot kialakítani és ennek területet keresni, de a jogszabályokra hivatkozva lepattantak. Holott az volna a cél, hogy minél többen gyűjtsék és kezeljék helyben a biohulladékukat, és erre remek lehetőség a közösségi komposztálás. A "hulladékkezelés" mellett kitűnő közösségépítő tevékenység, aminek hosszú távú előnyeit a házhoz menő gyűjtési rendszer sem tudja felülmúlni.
Mivel uniós kötelezettség lesz jövő évtől a biohulladék elkülönített gyűjtésének biztosítása, így mindenképpen szükség lesz a jelenlegi jogszabály- és hulladékgazdálkodási rendszer újragondolására. A kötelező uniós hulladékos célszámok teljesítése mellett az agráriumnak is érdeke, hogy a biohulladék megfelelő kezelése megoldódjon.
