Tudtad, hogy a húsmentes életmóddal a környezetet is kímélheted? De vajon miért olyan nehéz változtatni húsfogyasztási szokásainkon? Ha érdekel a válasz, és hogy hogyan tehetünk néhány egyszerű lépés követésével a bolygóért, olvass tovább!
A fenntarthatóság és a táplálkozás kérdésköre általában kéz a kézben járnak. Az emberiség életmódjának fenntarthatósága ma már globális kihívások elé állít bennünket. Ebben a kérdésben az egyik kritikus terület lehet a húsfogyasztás, melynek mértéke és hatásai gyakran súlyos környezeti és etikai kérdéseket vetnek fel. De vajon mit kezd ezekkel az ember?
A tanulmányok azt mutatják, hogy a hús termelésének és fogyasztásának környezeti hatásához kapcsolódó tudatosság viszonylag alacsony szinten mozog. Csak a fogyasztók egy részének van valamilyen rálátása ezekre az aspektusokra. Akadnak azonban olyan húsfogyasztók is, akik tudatában vannak akár környezeti, akár etikai aspektusoknak azonban ennek ellenére is nehéz számukra változtatni a szokásaikon.
Joy a 2020-as Why do we love dogs, eat pigs and wear cows, azaz ’Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a sertéseket és viseljük a teheneket’ című tanulmányában említi először a Meat-paradox, vagyis a Hús paradoxon fogalmát. Ezt ő elsősorban az érzelmekkel kapcsolatos ellentétekre vonatkozóan használja, vagyis:
A paradoxon kérdésköre azonban kiterjeszthető a környezeti aspektusokra is. Ha tisztában vagyunk vele, hogy életmódunk, jelen esetben étkezésünk árthat a környezetnek, ezáltal a körülöttünk élőknek, és akár saját magunknak is, akkor mégis miért nem változtatunk a szokásainkon?
Mint azt már tudjuk, a fogyasztók jelentős része nincs tisztában a húsfogyasztás környezeti hatásaival. Akik pedig mégis, azok esetében általában kevés a hajlandóság a hús fogyasztásának környezeti okokból történő csökkentésére.
A többség számára nem elég aggasztóak a rendelkezésre álló információk és statisztikák ahhoz, hogy átható változások történhessenek. Vannak olyan célcsoportok, akiknél hatásos lehet az ilyen célú edukáció, azonban a húsfogyasztás csökkentése továbbra is az egyik legkevésbé preferált lehetőség a klímaváltozás elleni harcban.
A tanulmányok szerint a hajlandóságot befolyásoló tényezők közé tartozik a nem, a húsfogyasztás jelenlegi gyakorisága, az etnikum és a kultúra.Német kutatók egy csoportja idén, 2023-ban készült kutatása a nemek és a húsfogyasztás kapcsolatát vizsgálva például azt találta, hogy
Ennek oka nem feltétlenül az, hogy a nők inkább vannak tisztában a hatásokkal, ebben a kérdésben a hajlandóságot vizsgálták. Az egyik ok például, hogy sok kultúrában a vöröshús fogyasztását a férfiassággal, a férfi szerepével kötik össze. Így a húsfogyasztás, kiváltképp a vöröshús fogyasztása a férfias szerep részévé válik, az egyén pedig kevésbé hajlandó csökkenteni, vagy akár végleg befejezni a hús fogyasztását. Legalábbis a vöröshúsét.
A tanulmány az okok kapcsán kitér az állatok közti különbségtétel lehetséges okaira is. Például, hogy egyes emberek miért mondanak le a vöröshús fogyasztásáról, míg csirkét vagy halat előszeretettel fogyasztanak. Az ember hajlamos az alapján megkülönböztetni az állatokat, hogy biológiai, fizikai és viselkedésbeli szempontok mentén mekkora a hasonlóság az ember és az adott állat között. Hallottátok már azt, hogy valaki „tyúkeszű”? Na és azt, hogy „kutya eszű”? Pontosan erről van szó.
A kutatás azt találta, hogy a hal és a csirke kevésbé értelmes állatok a fogyasztók szerint, szemben a kutyával, macskával, vagy akár a lovakkal, ezért az emberek megengedőbbek ezen állatok fogyasztása kapcsán.
A sorrend meghatározásában nem elhanyagolható szempont a cukiság sem, ami a résztvevők szubjektívebb megítélésén alapul.
A húsfogyasztás környezeti hatásainak mérése kapcsán 2017-ben egy olasz kutatás összehasonlította a különböző étkezési és életmód formákat környezetre gyakorolt hatásuk alapján. A tanulmány 153 olasz felnőtt étkezési szokásainak környezeti hatását értékelte. A résztvevőket három csoportra osztották: mindenevők, ovo-lakto-vegetáriánusok (tehát húst nem, de tejterméket és tojást fogyasztó vegetáriánusok) és vegánok (akik semmilyen állati eredetű terméket nem fogyasztanak). A különböző táplálkozási csoportokhoz tartozó résztvevők testtömegindex, életkor és nem tekintetében hasonlóak voltak. A kutatás egy héten keresztül zajlott, és a résztvevők étkezési szokásai alapján karbonlábnyomukat, vízlábnyomukat és ezek által ökológiai lábnyomukat figyelték.
.jpeg)
A karbonlábnyom azt adja meg, hogy mennyi üvegházhatású gáz (vagy ÜHG) kerül a levegőbe az adott egyén viselkedése és életmódja alapján. Ez a mindenevők esetében átlagosan napi 4000 gramm, míg a vegetáriánus és vegán résztvevők esetében 2400-2500 gramm naponta. A vízlábnyom pedig a közvetlen és közvetett vízfogyasztást adja meg, mely a vegetáriánus és vegán résztvevők esetében alacsonyabb volt, mint a mindenevő résztvevőknél.
Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a mindenevő étrendnek van a legnagyobb környezeti hatása, mely minden vizsgált környezeti mutatóra igaz. Illetve eredményként az is elmondható, hogy nincs szignifikáns különbség a vegán és vegetáriánus csoportok között a környezeti hatás szempontjából.
A megoldás nem feltétlenül abban rejlik, hogy egyik napról a másikra drasztikus diétákkal, vagy életmódváltással próbáljunk tenni a környezetünkért. A titok sokak számára inkább a tudatos lépések megtételében, a lassabb változásokban keresendő. Az alábbiakban néhány tippel szeretnénk segíteni, ha úgy érzed, csökkentenéd húsfogyasztásod:
Források:
Chai, B. C., van der Voort, J. R., Grofelnik, K., Eliasdottir, H. G., Klöss, I., & Perez-Cueto, F. J. A. (2019). Which Diet Has the Least Environmental Impact on Our Planet? A Systematic Review of Vegan, Vegetarian and Omnivorous Diets. Sustainability, 11(15), Article 15. https://doi.org/10.3390/su11154110
Rosi, A., Mena, P., Pellegrini, N., Turroni, S., Neviani, E., Ferrocino, I., Di Cagno, R., Ruini, L., Ciati, R., Angelino, D., Maddock, J., Gobbetti, M., Brighenti, F., Del Rio, D., & Scazzina, F. (2017). Environmental impact of omnivorous, ovo-lacto-vegetarian, and vegan diet. Scientific Reports, 7. https://doi.org/10.1038/s41598-017-06466-8
Sanchez-Sabate, R., & Sabaté, J. (2019). Consumer Attitudes Towards Environmental Concerns of Meat Consumption : A Systematic Review. International Journal of Environmental Research and Public Health, 16(7), 1220. https://doi.org/10.3390/ijerph16071220
Graça, J., Calheiros, M. M., & Oliveira, A. (2015). Attached to meat? (Un)Willingness and intentions to adopt a more plant-based diet. Appetite, 95, 113‑125. https://doi.org/10.1016/j.appet.2015.06.024
