.jpg)
A keletkezett hulladék mennyiségének csökkentése számos európai országban okoz nehézséget, ám egy észak-olaszországi város, Párma olyan példával szolgált az elmúlt években, amely iránymutató lehet minden környezettudatos régió számára is.
Párma 2014-ben még megdöbbentően sok, fejenkénti 636 kg hulladékmennyiséggel élen járt a hulladéktermelésben. E mennyiség jócskán meghaladta az olaszországi, de még az Európai Uniós átlagot is (összehasonlításképpen: az uniós átlag 475 kg volt ebben az évben). Ráadásként Párma városában a megtermelt települési szilárd hulladéknak (TSZH) mindösszesen 58%-át hasznosították újra, a fennmaradó mennyiség hulladéklerakóban vagy hulladékégetőben végezte. A város vezetősége úgy döntött, hogy új hulladékégető építése szükséges a régióban a jelentős mennyiségben keletkező TSZH miatt.
A hulladékégető ötletére meglehetősen hevesen reagált a helyi lakosság és a GCR (Gestione Corretta Rifiuti e Risorse) nevű zero waste szervezet. A GCR szerint a városnak nem egy újabb hulladékégetőre és annak káros hatásaira van szüksége, hanem egy új hulladékgazdálkodási modellre, amely a hulladék termelésének csökkentését és nagyobb mértékű újrafelhasználását tűzi ki célul. A társadalmi nyomásnak köszönhetően 2012-ben a helyi önkormányzati választások központi elemévé vált a GCR által szorgalmazott új hulladékgazdálkodási modell. A választási viták központi eleme a hulladékégető építésének leállítása és a hulladéktermelés csökkentésének kérdése lett, míg végül a hulladékégetőt pártoló polgármesterjelöltet egy olyan jelölt előzte meg, aki elkötelezett volt abban, hogy Párma hulladékmentes várossá váljon.
Az új polgármester megválasztását követően Párma városa elindult egy rögös, ám annál eredményesebb úton a hulladékmennyiség csökkentésének megvalósítása felé.
2012 novemberében Párma a TSZH 48,2%-át gyűjtötte szelektíven, leginkább utcai konténerekben. A házhoz menő gyűjtést csekély mértékben alkalmazták, a város legtöbb részén a biohulladékot sem gyűjtötték. Newport önkormányzatához hasonlóan a város itt is a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztésével kezdte meg zero waste stratégiáját: bevezette a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést és a biohulladék szelektív begyűjtését is. Az önkormányzat a siker érdekében bevonta a helyi hulladékkezelő vállalatot, az Irent is a pármai hulladékbegyűjtési modell átalakításába. A begyűjtési rendszert az adott környék népsűrűséghez igazították, így a biohulladékot és a háztartási hulladékot a városközpontban gyakrabban gyűjtik, mint a kertvárosi övezetben és a begyűjtő zsákok mérete is a lakosság igényeihez lett igazítva. A kerti zöldhulladék és az üveg szelektív begyűjtésére pedig utcai konténereket helyeztek ki. A korábbi kevert gyűjtés miatt a hulladék nagymértékben szennyezett volt, és a szétválogatása is magas költségekkel járt, a szelektív és gyakori gyűjtésnek köszönhetően azonban a hulladék szennyezettsége csökkent, és a hulladék válogatása is kevesebb munkaerőt igényelt, így költséghatékonyabbá vált.
A hulladék szelektív gyűjtése és elszállítása mellett a városban egy új fizetési rendszert is bevezettek: a háztartások az általuk termelt hulladékmennyiség függvényében fizetik a szemétszállítási díjat, a díj pedig egy fix összegből és egy változó díjból áll. A fix összeget a háztartásban élők száma és a háztartás négyzetmétere alapján kalkulálják, míg a változó díj az adott háztartásban megtermelt hulladék mennyiségétől és az otthoni komposztálástól függ. A fix összeg magában foglalja a maradék hulladék minimális számú begyűjtését háztartásonként, és a szolgáltató ebből fedezi a rendszer fix üzemeltetési költségeit, valamint a hulladéklerakás és a szemetelés megelőzésének költségeit. Az ezen felüli elszállításnak külön díja van (0,7 euró zsákonként, 1,4 euró vödrönként és 4,2 euró kukánként). Ami a pozitív ösztönzőket illeti, a háztartások 12%-os díjcsökkentést kapnak, ha házilag komposztálnak. A pelenkát használó háztartásoknak pedig nem kell fizetniük az extra elszállításokért.
A városban helyenként plusz begyűjtő állomásokat, úgynevezett eco-station állomásokat is elhelyeztek, amely nem más, mint egy hulladék elhelyezésére szolgáló kis bódé ablakokkal. Ezek az állomások azok számára hasznosak, akik csak az elszállítási időn kívül érnek rá. Az állomások komputerizáltak, felhasználói kártyával használhatóak, díj ellenében. A díjat úgy kalkulálták, hogy azonos mértékű legyen a házhoz menő gyűjtés díjával. Emellett eco-vagonokat is elindítottak a városban, amelyek a buszokhoz hasonlóan, előre megadott útvonalon közlekednek, és maradék háztartási hulladékot, valamint könnyű csomagolási hulladékot vesznek át a lakosságtól.
Összességében elmondható, hogy az új hulladékgyűjtési rendszer – a Milánóban végbevitt változtatásokhoz hasonlóan – eredményesnek bizonyult, mert a városban mindössze 4 év alatt 15%-kal csökkent a keletkező hulladék mennyisége, és jelentősen növekedett a szelektív hulladék begyűjtése is, a háztartási vegyes hulladék mennyisége 4 év alatt pedig mintegy 59%-kal csökkent.
A zero waste aktivisták elérték egy olyan helyi jogszabály bevezetését, amely a hulladék 25%-os csökkentését, 73%-os szelektív gyűjtést és 70%-os effektív újrafeldolgozást tűzött ki célul az elkövetkező években.
Párma városa rendkívül jó példa arra, hogy a társadalmi és a politikai akarat összefonódásával példamutató eredmények érhetőek el a hulladék csökkentésének és feldolgozásának terén.
A város sikertörténetének részletesebb leírása IDE kattintva olvasható.
